Zenei szótár

A hangszer egyes húrjainak (vagy hangjainak) hangmagasságának beállítása. A gitár standard hangolásában az üres húrok E, A, D, G, H, E, a 6.-tól az 1.-ig; más hangolások, például a Drop D, egy vagy több húrt megváltoztatnak.

A gyakorlatban: Hangoló

Az a hang, amelyre minden hangszert hangolnak, hogy együtt játszhassanak: a mai szabvány a normál A (A4) 440 Hz-en. Egyes zenekarok kicsit magasabbra hangolnak, ezért az oldal hangolója lehetővé teszi az A beállítását 430 és 450 Hz között.

A gyakorlatban: Hangoló

Egy hang másodpercenkénti rezgésszáma, hertzben (Hz) mérve. Minél magasabb a frekvencia, annál magasabb a hang: a normál A 440 Hz, az egy oktávval fölötte lévő A pedig 880 Hz.

A gyakorlatban: Hangoló

A hangolás mértékegysége: egy cent a félhang századrésze, tehát egy oktáv 1200 cent. A fül legfeljebb kb. 5 cent különbséget alig észlel, és ebben a tartományban vált zöldre az oldal hangolója.

A gyakorlatban: Hangoló

A hang azon tulajdonsága, amely mélynek vagy magasnak érződik, a rezgés frekvenciája határozza meg. Nem azonos a hangerővel vagy a hangszínnel (a hang színével).

A gyakorlatban: Hangoló

A nyugati zene legkisebb távolsága két hang között, például E-től F-ig vagy C-től C♯-ig; gitáron ez egy érintő. Minden félhang a frekvenciát kb. 1,0595-szeresére szorozza, és 12 félhang egy oktáv.

A gyakorlatban: Harmónia

Két félhang távolsága, például C-től D-ig; gitáron két érintő. Vigyázat: egyes nyelvekben a „hang” a hangnem szinonimájaként is használatos („a dal G hangnemben van”).

A gyakorlatban: Skálák

Két hang távolsága, fokokban számolva és félhangokban mérve: C-től G-ig tiszta kvint van, 7 félhang. Ez adja a nagy terc, a tiszta kvart és az összes többi nevét, és a hallásfejlesztés alapja.

A gyakorlatban: Tanulás

Egy hang és a következő, azonos nevű hang közötti hangköz, feljebb vagy lejjebb. A frekvencia minden oktávval megduplázódik (A 440 Hz, A 880 Hz), és egy oktávban 12 félhang van; a hangterjedelmet általában oktávokban mérik.

A gyakorlatban: Éneklés

Hangok sorozata hangmagasság szerinti sorrendben, egy oktávon belül, egész és fél lépések rögzített mintáját követve. Belőle származnak a dallamok, a szólók és a hangnem akkordjai.

A gyakorlatban: Skálák

Hétfokú skála a következő mintával: egész, egész, fél, egész, egész, egész, fél. A C-dúr csak a zongora fehér billentyűit használja: C, D, E, F, G, A, H. Ez az, amelyik „vidáman” szól, és a diatonikus akkordok alapja.

A gyakorlatban: Skálák

A természetes moll skála hét hangból áll az egész, fél, egész, egész, fél, egész, egész mintában, és sötétebben szól, mint a dúr. Az a-moll ugyanazokat a hangokat használja, mint a C-dúr, az A-n kezdve: A, H, C, D, E, F, G. Van harmonikus és dallamos moll is.

A gyakorlatban: Skálák

Ötfokú skála, hangjai között félhang nélkül, a rock-, blues- és populáris zenei szólók kedvence. Az a-moll pentaton hangjai: A, C, D, E, G.

A gyakorlatban: Skálák

A moll pentaton egy plusz hanggal, a „blue note”-tal (a szűkített kvinttel, vagyis a bővített kvarttal). Az A blues skála hangjai: A, C, D, Es, E, G.

A gyakorlatban: Skálák

Olyan skála, amelyet ugyanannak a hangsorozatnak egy másik fokon való kezdésével kapunk. A dúr skála módusai az ión, a dór, a fríg, a líd, a mixolíd, az eol és a lokriszi, mindegyik saját jellegű: a D dór a C-dúr hangjait használja, D-től D-ig.

A gyakorlatban: Skálák

Azoknak a hangoknak és akkordoknak az összessége, amelyek egy nyugvóhang, a tonika körül forognak. A G-dúr például a G-dúr skálát használja, és a G akkord a középpontja.

A gyakorlatban: Harmónia

Az a dúr és moll hangnem, amelyeknek ugyanazok a hangjai és ugyanaz az előjegyzése, például C-dúr és a-moll, vagy G-dúr és e-moll. A párhuzamos moll mindig három félhanggal van a dúr alatt.

A gyakorlatban: Harmónia

Három vagy több, együtt megszólaltatott hang. Az alaphangja és a jellege (dúr, moll, szeptimmel…) határozza meg, amelyet az akkordjel leír: C, Am, G7.

A gyakorlatban: Akkordok

Három, tercekből egymásra épített hangból álló akkord: alaphang, terc és kvint. Az alap hármashangzatok a dúr, a moll, a szűkített és a bővített; a C-dúr: C, E, G.

A gyakorlatban: Akkordok

Négyhangú akkord: hármashangzat plusz a szeptim, például C7 (C, E, G, B) és Cmaj7 (C, E, G, H). A jazz és a bossa nova harmóniájának alapja.

A gyakorlatban: Akkordok

Olyan akkord, amelynek basszusában nem az alaphang van. Az első fordításban a terc van a basszusban; a másodikban a kvint. A C/E a C-dúr első fordításban.

A gyakorlatban: Akkordok

Olyan akkord, amelynek legmélyebb hangja nem az alaphang, törtvonallal írva: a C/E a C az E basszussal, a G/B pedig a G a B basszussal. Így lehet a basszusvonalat hangról hangra vezetni.

A gyakorlatban: Akkordok

Rendszer, amely az akkordokat betűkkel és jelekkel írja a szöveg fölé: C, Dm, G7, F♯m7(♭5). Minden betű egy hang (C, D, E, F, G, A, B), a többi az akkord jellegét adja meg.

A gyakorlatban: Akkordok

Az akkord hangjainak elrendezési módja: mely hangok, melyik oktávban és milyen sorrendben. Ugyanannak az akkordnak sok voicingja lehet, nyitottabb vagy zártabb, és mindegyik megváltoztatja a hang színét.

A gyakorlatban: Akkordok

Egy akkord, amelyet hangonként, egymás után játszanak az egyszerre megszólaltatás helyett. Mehet felfelé, lefelé vagy váltakozva, és sok ujjjátékminta, szóló és énekbemelegítés alapja.

A gyakorlatban: Akkordok

Kéthangú akkord, alaphang és kvint (néha az oktávval), terc nélkül, ezért sem dúr, sem moll. 5-tel írják, mint az E5-ben, és sokat használják a torzított rockban.

A gyakorlatban: Akkordok

A skála egyes hangjaira épített akkordok, kizárólag az adott skála hangjait használva. C-dúrban a diatonikus akkordok: C, Dm, Em, F, G, Am, B°.

A gyakorlatban: Harmónia

Egy hang vagy akkord helye a skálában, a tonikától számolva és római számmal írva (I, ii, V). C hangnemben az ötödik fok a G.

A gyakorlatban: Tanulás

Az akkord szerepe a hangnemben: tonika (nyugalom), szubdomináns (eltávolodás) vagy domináns (feszültség, amely feloldást kér). C-dúrban a C a tonika, az F a szubdomináns, a G a domináns.

A gyakorlatban: Harmónia

Ábra, amely a 12 hangnemet kvintek szerint rendezi (C, G, D, A, E…), ahol minden kvintnyi lépés fölfelé eggyel több keresztet ad az előjegyzéshez. Megmutatja, mely hangnemek szomszédosak, és mely akkordok illenek össze.

A gyakorlatban: Harmónia

Akkordok sorozata, amely a dalban ismétlődik, például I–V–vi–IV. Az oldal szerkesztője a keltett hangulat szerint javasolja egy akkordmenet következő akkordját.

A gyakorlatban: Szerzés

Szorító, amely egy érintőnél lenyomja az összes húrt, és érintőnként egy félhanggal emeli a hangmagasságot, így könnyű akkordformákat játszhatsz egy másik hangnemben. A 2. érintőre tett capóval a C forma D-ként szól.

A gyakorlatban: Harmónia

Egy dal vagy akkordmenet másik hangnembe áthelyezése úgy, hogy minden hangot és akkordot ugyanannyival mozgatunk: 2 félhanggal feljebb a C-ből D, a G-ből A lesz. Arra használják, hogy a dalt a hanghoz vagy a hangszerhez igazítsák.

A gyakorlatban: Harmónia

Technika, amelyben egy ujj, általában a mutatóujj, egyszerre több húrt nyom le ugyanazon az érintőn, mint egy pánt. Ez teszi lehetővé az F akkordot gitáron, és hogy ugyanazt a formát bármelyik érintőre áttolhasd.

A gyakorlatban: Akkordok

Játékmód, amelyben az akkord húrjai egyenként szólalnak meg az ujjakkal (vagy pengetővel), az együttes lecsapás helyett. Általában a hüvelykujj viszi a basszust, a többi ujj a magas húrokat.

A gyakorlatban: Kíséret

A jobb kéz le és fel mozdulatainak mintája, amely a gitárkíséret ritmusát adja. A popnak, a szambának, a reggae-nek és a bossa novának mind saját mintája van.

A gyakorlatban: Tanulás

Egy stílus ritmikai érzete, ritmusból és hangsúlyokból építve: a baião, a szamba, a blues groove-ja. A kíséretben a groove szabja meg, hogyan illeszkedik össze a basszus, a dob és az akkordok.

A gyakorlatban: Kíséret

Harmóniát, basszust és dobot tartalmazó alap dallam nélkül, amely fölött játszhatsz vagy énekelhetsz. Az oldalon megírod az akkordokat, és az alap ismétlésben szól, az általad választott tempóban és groove-ban.

A gyakorlatban: Kíséret

Ütés per perc: hány ütés fér 60 másodpercbe, a tempó leggyakoribb mértéke. Egy ütés 60 000 ÷ BPM ezredmásodpercig tart; 120 BPM-nél ez 500 ms.

A gyakorlatban: Metronóm

A zene sebessége. Megadható BPM-ben vagy olasz kifejezéssel, például Andante (sétálótempó) és Allegro (gyors és élénk), amelyek BPM-tartománya forrásonként eltér.

A gyakorlatban: Metronóm

A zene szabályos ütéscsoportokra osztása, a vonalrendszer elején törtként jelezve. A felső szám azt mondja meg, hány ütés van egy ütemben; az alsó, hogy melyik hangjegyérték kap egy ütést: 4/4-ben négy negyedhangjegy.

A gyakorlatban: Metronóm

Olyan ütemmutató, amelyben minden ütés két részre oszlik, például a 2/4, 3/4 és 4/4. A keringőnek, 3/4-ben, ütemenként három ütése van.

A gyakorlatban: Metronóm

Olyan ütemmutató, amelyben minden ütés háromra oszlik, például a 6/8, 9/8 és 12/8. A 6/8-nak két ütése van, mindegyikben három nyolcaddal.

A gyakorlatban: Metronóm

Olyan ütemmutató, amelyben az ütések egyenlőtlen részekre csoportosulnak, például a 2+2+3-ként számolt 7/8 vagy a 3+2-ként számolt 5/4. Gyakori a jazzben, a progresszív rockban és a balkáni zenében.

A gyakorlatban: Metronóm

Minden ütés kisebb, egyenlő részekre osztása: két nyolcad, három triola, négy tizenhatod. A felosztás számolása egyenletesen tartja a ritmust; az oldal metronómja ütésenként 1-től 8 kattanásig játszik.

A gyakorlatban: Metronóm

Hangok csoportja, amely az ütést a megszokottól eltérően osztja fel. A leggyakoribb a triola: három hang két hang helyén, például három nyolcad egy negyedes ütésben. Van kvintola, szextola és szeptola is.

A gyakorlatban: Metronóm

A hangsúly áthelyezése egy gyenge ütésre vagy egy ütés gyenge részére: a hang az erős ütésen kívül kezdődik, és átnyúlik rajta. Ez adja a szamba és a funk lendületét.

A gyakorlatban: Tanulás

Az ütések közé, az ütés gyenge részére eső hang (az „és” az 1-és-2-és számolásban). A reggae-ben a gitár az offbeatet játssza.

A gyakorlatban: Tanulás

Két vagy több, eltérő lüktetésű ritmus egyszerre, például 3 a 2 ellen (három hang két hang idejében) vagy 4 a 3 ellen. Az oldal metronómja minden szólamot saját hanggal játszik, hogy gyakorolhasd ezeket az arányokat.

A gyakorlatban: Metronóm

Eszköz, amely szabályos kattanásokkal jelöli az időt, az általad választott percenkénti ütésszámmal. Pontos gyakorlásra, a sebesség fokozatos növelésére és a ritmus egyenletes tartására használják.

A gyakorlatban: Metronóm

Játékmód, amelyben a nyolcadok egyenetlenek: az első tovább tart, mint a második, nagyjából mint egy triola, amelynek első két hangja össze van kötve. A jazz és a blues ismertetőjegye; az oldal metronómjának van swing opciója.

A gyakorlatban: Metronóm

Az eredeti hang és a visszhangja közötti idő ezredmásodpercben. Hogy a visszhang a groove-ba essen, az ütés egy törtrészét használják: 120 BPM-nél a negyedhangjegy 500 ms, a pontozott nyolcad pedig 375 ms.

A gyakorlatban: Metronóm

A hang által határozottan elénekelt legmélyebb és legmagasabb hang közötti terület, hangokban, félhangokban vagy oktávokban mérve. Az oldal tesztje azt a hangot számítja be, amelyet fél másodpercig tartasz.

A gyakorlatban: Éneklés

A hangterjedelem azon része, ahol a hang a legkényelmesebben szól, és ahol egy dal dallama a legtöbb időt tölti. Rövidebb a hangterjedelemnél, és segít kiválasztani az éneklés hangnemét.

A gyakorlatban: Éneklés

A hangok felosztása típusokra hangterjedelem és hangszín szerint: basszus, bariton és tenor a férfihangok között; alt, mezzoszoprán és szoprán a női hangok között. A hangterjedelem javasolja a típust, de a hangszín és egy énektanár dönt.

A gyakorlatban: Éneklés

Magánhangzóra, szöveg nélkül végzett énekgyakorlat, amelyben egy rövid frázis ismétlődik, egyszerre egy félhanggal feljebb vagy lejjebb haladva. Bemelegíti a hangot, edzi az intonációt, és kiszélesíti a kényelmes hangterjedelmet.

A gyakorlatban: Éneklés

A vonalrendszer elején álló jel, amely megmondja, melyik hang van az egyes vonalakon. A violinkulcs a G hangot jelöli a második vonalon, magas hangoknak és hangszereknek való; a basszuskulcs az F hangot jelöli a negyedik vonalon, mély hangoknak és hangszereknek.

A gyakorlatban: Tanulás

Az öt vonal és négy köz együttese, amelyre a hangokat írják: minél magasabban van a hang a vonalrendszerben, annál magasabb a hangmagasság. A pótvonalak fölül és alul meghosszabbítják.

A gyakorlatban: Tanulás

A kulcs után közvetlenül írt keresztek vagy bék, amelyek az egész darabra érvényesek, és a hangnemet mutatják. Egy kereszt (F♯) G-dúrt vagy e-mollt jelent; egy bé (B♭) F-dúrt vagy d-mollt.

A gyakorlatban: Tanulás

Jelek, amelyek megmutatják, meddig tart az egyes hang: egész, fél, negyed, nyolcad, tizenhatod és így tovább, mindegyik az előző felét éri. 4/4-ben a negyedhangjegy kap egy ütést.

A gyakorlatban: Tanulás

Jel, amely megváltoztatja egy hang magasságát: a kereszt (♯) egy félhanggal megemeli, a bé (♭) egy félhanggal leengedi, a feloldójel (♮) pedig érvényteleníti a változtatást. Az ütem végéig érvényes.

A gyakorlatban: Tanulás

Gyakorlás hangközök, akkordok, skálafokok és ritmusok fül utáni felismerésére, a kotta látása nélkül. Az oldalon 10 feladatos körök vannak ritmusdiktálással és „énekeld el a hangot” feladattal.

A gyakorlatban: Tanulás